A kiállítás a megye régészeti leletei alapján mutatja be, hogyan változott az ember közvetlen környezete - a lakóház - az évezredek folyamán. A kiállítáa az őskortól a török kor végéig felöleli a megye történetét. Egy-egy példán mutatja be a lakóház életmódnak megfelelő változásait. A magyarság letelepedésétől a középkor végéig településformák és az egyes lakóháztípusok, valamint a szolnoki vár maketten kerülnek bemutatásra.
A kiállítást lezáró kincstár szentélyszerű elrendezése a gyűjtemény legszebb, legféltettebb egyedi darabjait mutatja be

Mesterségek művészete

A megye népművészetét a mesterségek oldaláról mutatja be, kiemelve a táji adottságok következtében meghatározó népművészeti ágakat: a fazekasságot és a szűcsmesterséget. Nemcsak a mesteremberek által készített tárgyak, hanem a munkafolyamatok is nyomon követhetők a műhely-enteriőrök segítségével.
Népművészetünk legszebb darabjai mellett a kiállításban a megyére jellemző viselet-együtteseket is megismerhetik.

Népélet a Közép-Tisza vidékén

A kiállítás a századforduló paraszti kultúráját mutatja be, amelyben a régi tárgyak, eljárások, a századokon át kialakult szemlélet keveredik a megjelenő újjal. Ezt az átmeneti korszakot mutatja be tárgyaival, a tárgyak környezetével, rajzok, térképek, s néhány évtizede vagy ma készült fotók segítségével, jeleként annak, hogy bizonyos hagyományok a közelmúltig, sőt ma is élnek, részei a falvainknak, s parasztságunk tudásának, kultúrájának.
Bemutatja a vízszabályozás korszaka előtti képet a halászat, a pásztorkodás, vessző-, sás- és gyékényfeldolgozás segítségével.
A kiállítás következő egységében a parasztház jellegzetes helyiségeit rendezték be: a kamrát, a konyhát, a lakószobát, valamint az alföldi parasztgazdaság jellegzetes építményét, a fészert rekonstruálták.

Városi polgárok a századelőn

A századfordulóra Szolnokon sajátos polgári kultúra fejlődött ki, melyet sokszínűsége, különbözősége ellenére sajátos egység jellemez. Ezt mutatja be egy polgári-parasztpolgári vonásokat megtestesítő lakóházon keresztül.

Szolnoki Képtár

A Szolnoki Képtár létrehozásának kísérletét maguk a művészek kezdeményezték azzal, hogy a Damjanich János Múzeum baloldali műteremépület két termét egybenyitva állandó kiállítást rendeztek, ahol nemcsak saját, hanem Szolnokon korábban dolgozó művésztársak alkotásait is bemutatták. A gyűjtemény ajándékokkal, cserékkel szépen gyarapodott, melyhez a Szépművészeti Múzeum is hozzájárult. A II. világháborúban és az azt követő években a gyűjtemény megsemmisült.
A Képtár létrehozásának feltételei 1996 végére teremtődtek meg azáltal, hogy a Múzeum épületéből kiköltöztek az itt helyet kapó intézmények, és az épület rekonstrukciója befejeződött. A Szolnoki Képtár a felújított múzeumépület I. emeletén tíz teremben, 670 m2 alapterületen reményeink szerint végleges elhelyezésre talált.
A Képtárban bemutatott alkotások a Szolnoki Művésztelep itt született alkotásain keresztül szándékozik bemutatni e város szerepét, jelentőségét és helyét a magyar képzőművészeti életben.

További információk

Damjanich János Múzeum